Csorba tükör

Tükör a szem, ami lát,
nézi a bajt, a hibát,
szűrt szava szőttese vers,
lüktet, a ritmusa nyers,
s néma a hang, mi kiált!

Csorba tükör, csupa karc,
ráncokat ír a kudarc,
durva homokszem idő,
vonszolja, nincs pihenő,
végzete, sorsa a harc.

Tükör a szem, ami lát,
másban keresve hibát,
felsebez, éles a drót,
gyűlöli benned a jót,
s fájva okoz galibát.

Zümmög az éji bogár,
szárazon áll a pohár,
csorba tükör szemüveg,
s bár csak a teste öreg,
nem hazudik soha már.

Csorba tükör, te meg én,
láncom örökre remény,
barna szemem a csodát
tükrözi vissza terád,
kint a világ peremén.

© 2019 ☆ 9/3/2019 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords