Ismeretlen út

Három hét egy szűk kosárban,
könnye zabszemeket itat át,
döcögő sötétbe zártan,
még érzi az otthon illatát.

Ver a szíve, mint a rokka,
gyűrűs lábán titkos üzenet,
belefészkel a marokba,
és huss, onnan vesz lendületet.

Számtalan a vész, mely rá les,

retteg, mégis van egy vigasza,

szíve, mint vasport a mágnes,

toronyiránt húzva hív haza.

Hátrahagyja azt, aki volt,
magasan száll, nyíl el ne érje,
feljő a hold, bagoly rikolt:
"Bújj akácliget rejtekébe!"

Ismeretlen ez a környék,
idegenek a bokrok, a fák,
a pálmák oly furcsán görbék,
a nyelv is zagyva ostobaság.

Tovább, tovább, mert menni kell,
hét határon, hét életen át,
hinni, a mag újra kikel,
hazahívó szava szerenád.

Leszáll a dudvás pázsitra,
szegényes a zsugori határ,
dúc otthona tárva nyitva,
friss víz, darált kukorica vár.

Nem törődve a halállal,
tűri, hogy sorsa ne eressze,
csőrében egy olajággal
üzen: nincs már a túlpart messze.

© 2018 ☘ 24/6/2018 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta