Zárt kapuid előtt

Zárt kapuid előtt,
ott mezítelenül,
hidegben, fagyban sárban,
egyetlen napig álltam,
oly némán egyedül.

Zárt kapuid előtt,
hall’d kegyetlen nagyúr!
Nem tarthat rozsdás lakat,
mikor a lélek szabad
és az ég kék azúr.

Egy, két, há', négy, öt
mind jő törött szárnnyal,
és ott mélyen legbelül,
van ki már ellenszegül,
s hiába a várfal.

Zárt kapuid mögött
szegelt zsalugáter,
antik pókhálós szakáll,
égett könyvek füstje száll,
édes almamáter.

Zárt kapuid előtt
hol költő szobra áll,
belül dübörgő dobok,
zokog, sírjában forog,
s vállán szabad madár.

Zárt kapuid előtt
nem hajt a bosszúvágy,
hisz már úgysem bújhatsz el,
többé nem takarnak el
a rég kivágott fák.

© 2017 ☘ 26/9/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Nagyatád