A béka és a pók

 

Réti bozótban sző hálót a pók,

mint ábrándokat az álommanók,

nyug'vóra tér a nap, jó éjszakát,

alszanak a lelkek is odaát.

 

Békakórus dúdol halk altatót,

melódiát, álomba ringatót,

egyetlen család a tó és a rét,

békességet szitálva szerteszét.

 

Nagy zajra ébred a hálón a pók,

nem várt még ily korán látogatót,

kis békát fogott a fonott selyem,

ág közé feszített veszedelem.

 

Dobálja magát, rugkapál vadul,

csak vergődik szegény, nem szabadul,

mi lesz a sorsa, kegyetlen halál,

egyedül kiutat hogyan talál?

 

Moccan a pók és közelít lassan,

kíváncsisága palástolatlan,

ahogy rávetül apró árnyéka,

látja, hogy túl nagy falat a béka.

 

Nincs szükség itt béklyóra, csomóra,

láncát egyenként leoldja róla,

hasztalan senki se haldokoljon,

szabad, csodával határos módon.

 

Szabad, de az élet lángja kihunyt,

az esthajnal csillag fénye kigyúlt,

a földi lét rövid és múlandó,

hazatér egyszer minden halandó.

 

Réti bozótban sző hálót a pók,

mint ábrándokat az álommanók,

nyug'vóra tér a nap, jó éjszakát,

alszanak a lelkek is odaát.

 

Békakórus dúdol halk altatót,

melódiát, álomba ringatót,

egyetlen család a tó és a rét,

békességet szitálva szerteszét.

 

© 2023 ☆ 26/02/2023 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords