A lélek útja

 

Pogány nevet kaptam egykor,

szárazon, szenteltvíz nélkül,

üres, kongó templomokban

jártam hívatlan vendégül.

 

Üres, kongó templomokban

nem várt rám semmilyen Isten,

hitem hiába kerestem

büszkén, gőgösen, önhitten.

 

Öntelt, csurig teli pohár

színültig volt, telis tele,

egy csepp bölcsesség az nem sok,

de már annyi sem fért bele.

 

Fából ácsolt falak között

üldögéltem, mint egy vádlott,

a láthatatlan bíróság

elítélt, meg nem bocsátott.

 

Színes mozaik üvegek

millió dirib-darabból,

megtörötten sütött a fény,

felszín volt csak színaranyból.

 

Elhagytak a jóbarátok,

felégett a híd mögöttem,

Kelta földön száműzötten

varjú felleg száll fölöttem.

 

Odakint a természetben

fenyveserdő a kápolna,

fülembe súg, biztat a szél,

fáradt lelkem istápolja.

 

© 03/08/2023 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords