A sors szerelmese (Amor fati)

 

Magányos toronyszobában,

belül van a kulcs a zárban,

ömagára zárta régen,

hogy a padlón üldögéljen.

Amor fati, mint a sárkány

elrepít parázsló szárnyán.

 

Nem elég, ha nem tagadja,

nem elég, ha elfogadja,

szeretni kell azt ami van, 

porban, sárban és hamuban!

Amor fati, lobogó tűz,

sorsra bíbor lobogót tűz.

 

Attól nyer ő lelki erőt,

térdet hajt a fátum előtt,

térdet hajt esőben, fagyban,

napsütésben, szélviharban.

Amor fati, hadd legyen hát,

úgy cipeli a gerendát!

 

Még nem elég, még nem elég,

bozóttűzben minden elég,

mindenét máglyára hányja,

rendeltetését nem bánja.

Amor fati ég a vágyban,

világít az éjszakában.

 

Gyengeség az erőssége,

alázat a belső béke,

sorscsapással, nehézséggel

fűt fényt - lelki lángban ég el.

Amor fati, forró katlan,

hite megingathatatlan.

 

Örök tüze bármit elnyel,

minden gyomot, gazt felperzsel,

éjfekete szénparazsán

oázist lel a karaván.

Amor fati, nem a végzet,

a balsorsnak vet csak véget.

 

© 2024 ☆ 02/01/2024 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords