Anyatenger

 

Van még lejjebb,

megnemesít az alázat,

tiszta vízben

nem oldódik a gyalázat.

 

Anyatenger,

minden életnek forrása,

éltető víz

görbe-körbe körforgása.

 

Forrás, csermely,

patak, folyó - mind gyermeke,

az eső, a hó,

s az égbolt összes fellege.

 

Tengerszintje

lejjebb van, de nem alantabb,

bölcsessége 

mély igazgyöngy, nem szappanhab.

 

Gondos anya

tajtékhulláma partot mos,

szép ruhája

makulátlan, csipkefodros.

 

Szeszélyesen

korallzátonyt rejt a sekély,

örök titok,

megismerhetetlen a mély.

 

Sós könnyeit

eltakarja párafátyol,

csillagfényben

viharmadár szállva gyászol.

 

Nedves csókja,

szűz érintése simogat,

türelmesen

váj sziklákból kavicsokat.

 

Ezüst tükör

sík felszínén a nyugalom,

míg haragja

vihart nem ver napnyugaton.

 

Minden ösvény,

minden út a tengerbe lejt,

minden bűnét

jeltelen hullámsírba rejt.

 

© 2023 ☆ 10/06/2023 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords