Arany hallgatás

 

Könnyű a szó, súlyos a csend,

aranyhal a hallgatás,

fény szerelme az éjszaka,

sötétben izz a parázs.

 

Az éjfél a legsötétebb,

világosságban szegény,

de mint föld mélyében a mag,

csírázni kezd a remény.

 

Sebeket karcol a tinta,

a szűz lap kötszerfehér,

láthatatlan tussal minden

meg nem írt vers belefér.

 

Pereg a nyelv, fecseg a száj,

többet mond a némaság,

hazudnak a regék, mondák,

hallgatag az igazság.

 

Győztes, diadalmas csaták,

ünnepel a csőcselék,

értelmetlen áldozatban

elvérzik a büszkeség.

 

Lehet három kívánságod,

míg az órád lepereg, 

mert élve sokkal többet ér

a kis szálkás sült keszeg.

 

Belső csúfság, külső szépség,

ostoba a hiúság,

a kéreg csak illúzió,

délibáb és szomjúság.

 

Könnyű a szó, súlyos a csend,

aranyhal a hallgatás,

már nem kell mondanod semmit,

szemedben ég a parázs.

 

© 2022 ☆ 26/07/2022 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords