Az utolsó állomás

 

A szerencsések ürömmel,

balszerencsések örömmel

még álmodnak egy szebb jövőt,

mit sem sejtve, jól elrejtve

sors kockája el van vetve,

épp elhagyja a kikötőt.

 

Jó reggelt, minden jegy elkelt,

a fedélköz dugig megtelt,

integetés, kiáltozás,

felharsan a hajó kürtje,

égbe száll a kémény füstje,

Cobh, az utolsó állomás.

 

Kárhozottak utazhatnak,

az áldottak lemaradnak,

hol van az ígéret földje?

Hová, merre visz a hajó?

Rossz világban álom a jó?

Ígéret marad örökre?

 

Gazdagok első osztályon,

szegények teheruszályon,

a nagy vagyon nagy hatalom,

éhesen korog a gyomor,

lakomára vágy a nyomor

és földre a vadnyugaton.

 

Bár félig üres a hátizsák,

reményteli a másvilág,

integet a katedrális,

foltozott a népviselet,

ennél rosszabb még mi lehet,

ha a múlt katasztrofális?

 

A szerencsések ürömmel,

az átkozottak örömmel

még álmodnak egy szebb jövőt,

mit sem sejtve, jól elrejtve

sors kockája el van veszve,

már elhagyta a kikötőt.

 

© 2022 ☆ 20/06/2022 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

1912. április 11-én 11:30-kor az RMS Titanic két mérföldre a parttól horgonyt vetett az írországi Queenstown, mai nevén Cobh kikötőjében. Ez volt a tragikus sorsú hajó utolsó állomása.

8 utas szállt ki, és 123 főként harmadosztályon utazó utas szállt fel. Közülük 44-en élték túl a hajó későbbi katasztrófáját.

Mi az igazi szerencse - feljutni az Újvilágba induló hajóra, vagy lemaradni róla?