Gyáva népnek nincs hazája

 

Gyáva, aki halni nem mer,

lusta, mikor dolgozni kell,

gonosz, kiben nincs szeretet,

hit nélkül semmit sem tehet.

Gyáva népnek nincs hazája,

utókor sem sír utána!

 

Tolvajok közt enyves a kéz,

becsületes út a nehéz,

ős időkben szemet-szemért,

fél kezek lehulltak ezért.

Nincsen kecske, se káposzta,

s kinek ma két keze volna!

 

Rabló, pandúr, haramia,

sógor, stróman, atyafia,

egy almát eszik a bogár,

s megromlik az egész kosár.

A bűnös nemcsak a tettes,

cinkos az is, aki csendes!

 

A tudatlanság sötétség,

tanulás nélkül nincs kétség,

ahol könyvekkel fűtenek

gyorsan elillan a meleg.

Butaságnak birkanyája,

gyáva népnek nincs hazája!

 

Mennyit ér egy díj, s a hírnév,

szolga szívben szolga a hév,

a szerepek cserélődnek,

hősnek nem jár piros szőnyeg.

Átkozott a babérlevél,

ha a lélek gazdát cserél!

 

Hiába a népviselet,

ékesen szólni nem lehet,

anyanyelvet anyatejjel,

ingyen kaptuk szeretettel.

Magyar nyelv korhadó fája,

ütött utolsó órája!

 

Ereinkben hét törzs vére,

magyar magyarnak testvére,

mégis eláruljuk egymást.

Hogy önmagad bennem meglásd,

mit mondjak még, mit tegyek még, 

mikor lesz már ebből elég?

Történelmünk árapálya,

gyáva népnek nincs hazája!

 

© 2022 ☆ 26/04/2022 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords