Hegyi oroszlán

 

Mindent lát, bár láthatatlan,

kihalt hazája lakatlan,

hallhatatlan lopakodik

Alaszkától a Horn-fokig,

s lelke feneketlen katlan.

 

Bőre ezüstös mokka szín,

lábán prémes a mokaszin,

cserkész vándor, hegyi nomád,

hajtja, űzi a sorson át

szellemét rozsdamarta kín.

 

Hite pogány ősi szentség,

Isten előtt ő is vendég,

óvatos a fagyos gázlón,

átsüt a fény lyukas zászlón:

szabadsága függetlenség.

 

Gyönyörű ő, gyönyörű nő,

a vadsága szembetűnő,

kecses, nemes kívül-belül,

bár gyilkos leplezetlenül,

mégis ámulatba ejtő.

 

Puhán lépnek puma térdek,

a bércek útja temérdek,

nem látja halandó szempár,

járatlan ösvényeken jár,

virrasztanak, akik félnek.

 

Zord, megszelídíthetetlen,

nem szeretni lehetetlen,

egy a földdel, egy az éggel,

a legszentebb egyezséggel,

Istennő halandó testben.

 

Mindent lát, bár láthatatlan,

kihalt hazája lakatlan,

ő a hegyek oroszlánja,

a vadon árva leánya,

lesben áll az alkonyatban.

 

© 2023 ☆ 25/10/2023 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords