Híd a túlsó part felé

 

A hegy tetején sincs béke,

a szenvedésnek nincs vége,

míg a szív nem leli meg hullámhosszát,

bár gyönyörű a kilátás,

és visszhangzik a kiáltás,

zajban a hangom mégsem jut át hozzád!

 

Hallod, 

mondd hallod?

Magasból kiáltok feléd!

 

Kint bármerre is keresem,

bent magammal kell cipelnem,

kívül nincs megváltás, se feloldozás,

a nap végén az alkonyat

talán hoz megint álmokat,

minden öltése csak lélekfoltozás.

 

Látod,

mondd látod?

A kezem kinyújtom feléd!

 

Szavakkal festek színeket,

feldíszítem a szívemet,

veled minden perc vasárnap délután,

ha vezeted a léptemet,

legyőzhetjük a végtelent,

amíg verset ír a porba ceruzám.

 

Ott van,

nézd ott van

a híd a túlsó part felé!

 

A hegy tetején sincs béke,

a szenvedésnek nincs vége,

míg a szív nem leli meg hullámhosszát,

oly gyönyörű a kilátás,

és visszhangzik a kiáltás,

zajban a hangom hogyan jut át hozzád?

 

© 2022 ☆ 09/06/2022 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords