Két kavics

 

Te tökéletes gyémánt voltál,

hibátlan csillogó drágakő,

én vulkánból született bazalt,

egy réges-rég kihűlt lávakő,

 

kit kivetett magából a föld,

letört itt-ott egy dirib-darab,

egymáshoz csiszolt minket a sors,

s szegényebben lettünk gazdagabb.

 

Elfogadtál annak, ki voltam,

szakadékba hulló sziklafal,

tudtad, nem leszek tökéletes,

s mindig lesz tűz, amíg szikra van.

 

© 2023 ☆ 15/07/2023 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

A 30 éves házassági évfordulónkra