Létcsobogás

 

Az élet út hazafelé,

mely a vég felé araszol,

kis patak folyóba csobog,

várja a tenger valahol,

fa törzse ágakba szökell,

szél ura előtt meghajol.

 

Tengerből lesz forrás vize,

kit anyja vár, míg hazatér,

körbejár órán az élet,

nem kell arany, nem kell babér,

csak egy kapu hazafelé,

egy új kezdet a csatatér.

 

A lángcsóva is csobogás,

árnyat űző őszinteség,

száll a szélben, száll a korpa,

megőröl a malomkerék,

megtisztulva izz a lélek,

míg a tűzben a bűn elég.

 

Végtelen létcsobogásban

ez életem egyetlen csepp,

esőkönnyem ha öntözi,

sötétebben zöldell a gyep,

s végtelen lábdobogásban

vágtat a határtalan sztyepp. 

 

© 2024 ☆ 16/03/2024 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords 

 

A kínai kalligráfia szépsége tehát ugyanaz, mint amit a mozgó vízben, habban, permetben, örvényekben, hullámokban, valamint a felhőkben, lángokban és a napfényben szövődő füstben is felismerhetünk. A kínaiak ezt a fajta szépséget a Li követésének nevezik, ez egy képírásjel, amely eredetileg a jade és a fa erezetére utalt, és amelyet Needham „szerves mintának” fordít, bár általánosabban  „ok”-ként vagy „elv”-ként értelmezik. A Li az a viselkedésminta, amely akkor jön létre, ha az ember összhangban van a Tao-val, a természet vízfolyásával.  A mozgó levegő mintái azonos jellegűek, így az elegancia kínai eszméje a feng-liu, a szél áramlásaként fejeződik ki. (Alan  Watts)