Megszülettél

 

Megszülettél, sírva jöttél,

ártatlanul, tiszta könnyel,

s a világ megtelt örömmel.

 

Feszületnél úgy születtél,

hordod végig a keresztet,

s mint a reményt, nem ereszted.

 

Megszülettél kis falevél,

hirdeted, hogy itt a tavasz,

vérző szívre vagy sebtapasz.

 

Vajúdással, nagy zúgással

míg megnyílt egy égi portál,

viharfelhőkben lobogtál.

 

Kúszva, mászva, megalázva

a névtelen hősök útja

talpra állni megint, újra!

 

Szomjan, étlen, a sötétben

hitet adtál hitetlenül,

fáklyaként égtél legbelül.

 

Volt értelme? Vezérelt-e

meglátni a napvilágot,

s bejárni a nagyvilágot?

 

Nézd a sebzett világ szebb lett,

a bölcsőben csak te sírtál,

mindenki más majd egy sírnál.

 

Megszülettél, úgy szerettél,

ártatlanul, tiszta könnyel,

s a világ megtelt örömmel.

 

© 2022 ☆ 22/03/2022☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords