Palackba zárt szellem 

 

Valóságon szürkehályog,

korty örömért súlyos zálog,

nincs más ösvény, szabad jellem,

csak a palackba zárt szellem.

 

Szolgából úr, úrból szolga,

kívánság lenne a dolga,

mihelyt szabad, letapossa 

virágaid szép Pandóra!

 

Aranykorsó, bronz szelence,

színültig a rossz szerencse,

feloldódik minden érték,

mérték nélkül a szegénység.

 

Kimondhatatlan a szabály,

reszket a kéz, dagad a máj,

ne húzd ki a dugót, gyufát,

hagyd a kancsót, a fakupát!

 

Nap sugara ugyanúgy süt

mindenkire fényt és derűt,

csak a sötétben kalapál

koporsószeget a halál.

 

Forog, zúg, zakatol az agy,

fejfájás mit holnapra hagy,

józan észt mámorba fojtja

a bor bíbor rozsdafoltja.

 

El-elszakad a filmszalag,

mit takarnak a színfalak,

mondd mi furdal, belül mi rág,

bűntudat vagy kíváncsiság?

 

Nagy árat kell adni érte,

szenvedésnek mégsincs vége,

egyre mélyebb lesz a gödör,

már az orvosság is gyötör.

 

Valóságon szürkehályog,

korty örömért súlyos zálog,

nincs más ösvény, szabad jellem,

csak a palackba zárt szellem.

 

© 2022 ☆ 20/07/2022 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

 

Ez vers azokhoz szól, akik valaha is küzdöttek vagy még küzdenek valamilyen függőséggel. Mindig lehet és kell is tenni valamit, hogy a Dzsinn benn maradjon a palackban és ne lehessen úrrá az életünk felett.