Téli álom 

 

Friss száraz alomban,

mély téli álomban

a medve holnapra vár,

régmúltat elenged,

jövőt nem siettet,

bölcs kelta lélektanár.

 

Vastag bunda alatt

teste kövér, dagadt,

jól tudja, ez önmaga,

nem akar más lenni,

másnak kedveskedni,

Nagy Göncöl a csillaga.

 

Érintetlen vadon,

szeplőtlen hajadon,

láncfűrész zaja sikít,

fák törzsét szeli át

a favágó brigád,

nem tudják ki lakik itt.

 

Rengetegben az út

keresztül-kasul fut,

az erdő nem rajt' megy át,

utat a fenyvesben,

mint kés vág a sebben,

s már kopasz, tar a hegyhát.

 

Hajnali füttyszóra

vár az auróra,

nyílik már a hóvirág?

Lesz-e itt még erdő?

Tudja a Teremtő,

eljut hozzá az imánk?

 

Nyersacél jégpáncél,

odakünn zúg a tél,

az idő kereke megáll,

lassan visszafordul,

horkol, meg se mozdul,

szebb holnap reggelre vár.

 

Idebent melegben,

újjászületetten,

felhőtlen boldog, hogy él,

nem őriz haragot,

nem kér bocsánatot,

megtisztult szívvel remél.

 

Friss száraz alomban,

mély téli álomban

a medve holnapra vár,

régmúltat elenged,

jövőt nem siettet,

bölcs kelta lélektanár.

 

© 2021 ☆ 29/12/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords 

 

A medve fontos szerepet tölt be a kelta kultúrában. 

Artio medve istennő a kelta mitológiában a természet, a termékenység és a medvék istennője. Az élet, a halál, valamint az évszakok körforgásának őrzője.

Galliában imádták. Artio tavaszi istennő, télen alszik, a növények és az állatok feléledésekor újra felébred. 

Amikor a rómaiak elfoglalták Galliát, ötvözték a gall kelta mítoszokat és isteneket a sajátjaikkal. A kelta Artio-t a görög Artemis-szel és a római Dianával azonosították.

Északon Artaois medveisten szorosan kapcsolódik a legendás  királyhoz, Artúrhoz. 

A kelta családoknak gyakran volt saját állat totemük, amely hagyomány még mindig nyilvánvaló a McMahon családnévben, ami azt jelenti, hogy „a medve fia”.