Ünnepeld az életet!

 

A földi lét túl rövid,

tőrt a szívbe döf tövig,

minden ideiglenes,

semmi sem tökéletes, 

nincs apály nélkül dagály,

fáj az élet, a halál,

az üresség belül váj.

 

Mi ez a mélységes mély

szomorúság, szenvedély?

Ne azt nézd, hogy vége lett,

ünnepeld az életet!

Mint hófehér kócsagok,

könnyeidben ott ragyog-

nak szebbnél-szebb holnapok!

 

Könnycsepp gördül arcodon,

verscsókkal lemorzsolom,

sose sirass gyászt, halált,

köszönd meg, hogy rádtalált!

Örülj, hogy ismerted őt,

hogy szíveddel egybenőtt,

s álmaidba beleszőtt.

 

Nézd, ragyog le rád a hold,

ne hidd, hogy hiába volt,

az a sok-sok szenvedés

csak egy apró repedés,

ahol besüthet a fény,

és a fájdalom sebén

átvilágít a remény.

 

© 2024 ☆ 01/11/2024 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords