Víz a vér és tűz a lélek

 

Hű szerelmek kihűlt hamva,

halandó, törékeny kéreg,

testem láng égette-marta,

víz a vér és tűz a lélek,

olthatatlan szomjat oltok,

s lobogok, amíg csak élek.

 

Hegy gyomrában mély alagút,

friss forrásból fakad az ér,

kősziklából lüktet a kút,

úgy mint ereimben a vér,

olyan messze még a tenger,

csordogál, míg haza nem ér.

 

Olvad a hó, átalakul,

csermelyből serdül a patak,

idejétmúlt kacat a múlt,

sodraléka kavics, salak,

szivárványszínt fest az égre

napsütésben a zuhatag.

 

Átbújik a hidak alatt, 

mennyek könnyétől megárad,

mint megvadult ménes szalad,

megállíthatatlan vágtat,

hajtja-űzi a szabadság,

áttöri érte a gátat.

 

Hű szerelmek kihűlt hamva,

halandó, törékeny kéreg,

testem láng égette-marta,

víz a vér és tűz a lélek,

olthatatlan szomjat oltok,

s lobogok, amíg csak élek.

 

© 2023 ☆ 24/12/2023 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords