A kelta élet fája

 

Lombja fenn a fellegekben,

gyökere lenn a pokolban,

a sötétben élő-holtan

hantját sírrabló tapossa,

lábát a Styx vize mossa,

nem hisz már az emberekben.

 

Rámosolyog a napsugár,

lustán nyújtózik az Élet,

ébredezve a természet

beszívja a föld illatát,

nem kell a gyász, nem kell kabát,

jó hírt hoz a lélekfutár.

 

Hajában a madárfészek

a szélcsendben meg se rezzen,

megbújnak itt, mint a zsebben

cinegék, rigók, sármányok,

füttyöt, trillát, fittyet hányó

gondtalan vándorzenészek.

 

Őszi nász szemérmes vággyal,

szél gombolta szép ruhája,

ága húrján égi hárfa,

jégpaplan alatt mezítlen,

jó éjt csókot hint az Isten,

s álomba ring a madárdal.

 

Bölcsebben és öregebben,

gyökere lent a pokolban,

a sötétben élő-holtan

hantját sírrabló tapossa,

lábát a Styx vize mossa,

lombja vendég az egekben.

 

© 2021 ☆ 19/02/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

Az élet fája a kelta kultúrában, mint egy ajtó öszekapcsolja az ismert világunkat az ismeretlennel. Az élet fáján keresztül egy bölcsebb világba léphetünk, ahol a lét nagy kérdéseire kaphatunk választ.