A mi kutyánk kölke

 

Ez is a mi kutyánk kölke

a haszontalan ebadta,

hol van már a farkas őse,

kire úgy ragyogott a hold,

ordas lelkét rég eladta,

s már nem emlékszik mit csaholt.

 

Rövid láncon, zsíros koncon,

ez mind a mi kutyánk kölke,

megosztoznak a koloncon,

egy falkában vele futva,

parancsra harapna, ölne,

sógor, koma, pereputtya.

 

Már csak egy kopott szégyenfolt,

minek emlékét őrizem,

habár nem is oly régen volt,

együtt ugattuk a falat,

s nem volt szabad álmodni sem,

de elhittük minden szavad.

 

A fölényes mosoly mögött

borotvaéles tűfogak,

vérzik a megmart üldözött,

megharapni az a kezet,

te kincsvadász rablólovag,

mely etetett, sosem lehet!

 

Bajusszal vagy bajusz nélkül,

az álarc ráncokat takar,

egyszer minden elsötétül,

tudja meg minden diktátor,

végítélet jön, zivatar,

s zúgó meteoritzápor!

 

© 2019 ☆ 6/12/2019 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords