A páfrány imája

 

Mélyen a sűrű sötétben

elnyeli zöld moha léptem,

távoli gyár zaja zúg,

kénsavas bűze hazug

illúziója a mának,

szüntelenül szemetel

mérgező füstkarikákat.

 

Magaslesen rejtőzködve

puska csöve szúr a ködbe,

bérhóhér szeme dülled,

Atlantisz hova süllyed,

indul a vadas hadjárat,

egylet elit gyűjtöget

halálfejes koponyákat.

 

A vadászat "nemes" ügy lett,

jól jövedelmező üzlet,

agancs a diadalív,

parancsra hallgat a szív,

hűvös észt nem gyötör bánat,

mélyen a tudat alatt

szesz-szagú bűntudat szárad.

 

Lomb alatt sűrű az árnyék,

keresi gyilkos irányzék

ártatlan áldozatát,

pók szövi sorsfonalát,

a vérszomj elolthatatlan,

trófea, trófea hátán,

róka, az őz meg a vadkan.

 

Mélyen a sűrű sötétben

elnyeli zöld moha léptem,

távol halál zaja zúg,

puskapor bűze hazug

illúziója a mának,

suttog az erdei páfrány

csendes patrónus imákat.

 

© 2021 ☆ 14/9/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords