A térerő legyen veled!

 

Az asztalon békésen töltődő telefon,

mint Párkák* szent guzsalya, mindent telefon,

a digitális lét hamis illúziója,

életünkbe surran, s elveszünk, mint Trója.

 

Szoroz, oszt, összead, kivon, de sosem téved,

felváltja a noteszt, a számológépet,

ki vesz ma már magnót, lemezjátszót, rádiót?

Nem kell! Egy app-on meghallgathatsz bármi jót!

 

A szótár, könyv, lexikon is lassan elavul,

minek egy nemzedéknek, mely már nem tanul!

Nincs a polcon már szamárfüles kalandregény,

memóriakártyára fér a gyűjtemény.

 

Beépített zseblámpa, iránytű és térkép,

már csak önmagadról készülhet a fénykép!

Az evolúció megy tovább, bár ezalatt -

a társasjátékból csak a játék maradt.

 

Nincs már képeslap, se telex se gyásztávirat,

hiányukat egy könnyező ikon sirat...

Hová lett a sok illatos szerelmeslevél?

Postást váró bús szív, mi örökké remél?

 

Hol a barátság és az első találkozás?

Az együttlét, beszélgetés, kézenfogás,

hajad érintő cirógatása és a csók,

mikor némán, szavak nélkül dicsér a bók?

 

Hol a plüss mackó, a labda, a gyerekzsivaj,

a boldogság csúcsa volt egy saját bicaj,

s bár csípett a csalán, s szúrt a bogáncs, a ragacs,

mindenki szaladt, ha szólt az ipi-apacs!

 

Sötét oldalra hívó Sith Lord a térerő,

milyen gyilkos új találmányt húz még elő?

Az 5G az utolsó csepp, betelt a pohár,

ébresztőt sikolt álmában a szamovár.

 

Foglyok lettünk  a képernyőnk mögé bezárva,

digitális barátok között de árva!

A telefonhoz láncolt embertelen élet,

egyszerre áldás, s könyörtelen ítélet!

 

© 2020 ☆ 27/3/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

*A Párkák (latinul: parcae) a görög mitológiából ismert Moirák

római megfelelői; sorsistennők, akik fonják, kimérik, majd elvágják az ember életfonalát. Hatalmukban áll megakadályozni az istenek akaratának érvényesülését is.