A tükör túloldalán

 

Vajon vársz még ott talán

a tükör túloldalán,

amit elhomályosít leheletem,

hátha vár egy üzenet,

mit csak az lát ki szeret,

s nekem ujjal rajzoltál az üvegen.

 

Láthatatlan üzenet,

üres, néma felület,

elválaszt a messze kúszó végtelen,

elég lenne csak egy szó,

simogatva bíztató,

írásod ezer közt is felismerem.

 

Elválaszt a végtelen,

keresztül az életen,

a tükörkép is oly furcsa idegen,

tudnom kéne legbelül,

mégis ismeretlenül

tekint vissza rám valaki hidegen.

 

Visszanéz egy idegen

egy magányos szigeten,

mint száműzött a tükör túloldalán,

ha nem írsz, hát írok én,

itt a világ peremén,

amit elhallgattam, úgy elmondanám!

 

A tükör túloldalán

válaszol édesanyám,

amit elhomályosít leheletem,

ma is vár egy üzenet,

mit csak az lát ki szeret,

kinek ujjal rajzolták az üvegen.

 

© 2020 ☆ 28/4/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords