Árvacsalán

 

Türelme végtelen,

szelíd hálaadó,

mindenütt megterem,

színe mályvafakó,

nem csíp, nem fáj,

csak gyengéden megsimogat.

 

A domb túloldalán

hűs árnyékban lapul,

vörös árvacsalán

keresztül és kasul

karjába zár

régi elhagyott sírokat.

 

Piros árvacsalán

szűz ártatlansága,

belepirul talán

minden hazugságba,

a zord, kemény

világ hamis börtönében.

 

Néma árvacsalán

pokol kapujában,

túl van ezer csatán

bársonyosan lágyan,

zöld levelén

bíbor vérfoltos a szégyen.

 

© 2020 ☆ 02/09/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords