Gyertyaláng

 

Túl az ember mohó törvényein,

és frissen ásott sírok résein,

túl omladozó temetők falán,

árva, kicsúfolt Isten igazán,

ezeréves tölgyfának gyökerén

nem bújhat vissza már a szökevény!

Hol nem pislákol se a mécsvirág,

s nem dúlnak örök, ostoba viták,

a lélek fátyla pókhálós szatén,

és titkait sem lopja fáklyafény,

hol betakar gyengéden a sötét,

reánk terítve bársony köntösét,

ott vajúdott értünk édesanyánk,

sosem voltunk több, csak egy gyertyaláng.

 

© 2020 ☆ 03/04/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

Az ősi kelta gondolkodás egypólusú. A fény és a sötét, a jó és a rossz, a földi lét és a túlvilág - mind szoros kapcsolatban állnak egymással. Írtam korábban a tölgyről, amelynek kelta 'daur' neve az angol 'door (ajtó)' szó eredete. Átjárót képez az ismert és az ismeretlen világ között. A modern világ túlzott neonfényei helyett a kelta kultúra árnyékot vető gyertyafényében a lélek megőrizhette a titkait.