Mámor

 

Reggel az éjszaka

tegnapi mámora

józanodik már.

 

Alszik a lélek, a

szívben a bánat az

úr, ki motoszkál.

 

Szomjasan vágyako-

zik fanyar áfonya

vad zamatára.

 

Mély lyukat éget a

lelke helyén a ku-

darc tele tára.

 

Perzsel a bú szava,

lángol a  csipkebo-

kor venyigéje.

 

Izzik az út maga,

lángba borítja az

Isten igéje.

 

Vonszol a sors szele,

kőbe kaparja kö-

römmel a vágyat.

 

Felkel az éjszaka,

árad a vér szaga,

s bőg a vadállat...

 

© 2019 ☆ 7/9/2019 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆Swords

A jó és a rossz, a szabadság és függőség belső harcáról szól ez a vers. Küzdelem a végletek pólusai között.