Szomorúfűz

 

Magányos szűz szomorúfűz

álldogál a réten,

lombhajába koszorút tűz,

egymagában tétlen.

 

Úgy rohanna, szép Johanna

tiszta messzeségbe,

kéri, könyörög, hogy hagyja,

lánca eleressze végre.

 

Szerelmes fűz, egy szót betűz

lángoló szemében,

hű hitvesi szemérmes tűz

az ártatlan szégyen.

 

Sír a fűz, sír - nincs semmi hír,

merre járhat éppen?

Ezüstszínű levelet ír,

s letépi gyengéden.

 

Közel a part, vihart kavart

Zeusz haragjában,

villám ellen tompa fakard

veszít hamarjában.

 

Friss a sírhant, zokog a lant

özvegyi a fátyol,

gyökérkarja ölel alant,

közel van, de távol.

 

Magányos szűz szomorúfűz

sírdogál a tónál,

lombhajába koszorút tűz,

s lelke messze kószál.

 

© 2021 ☆ 26/03/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords